3. beszámoló Augsburgból

Kedves Testvéreim, Barátaim!

Folytatom a lelki lépésekről, történésekről a beszámolómat. Most már nem csak egy tanításvázlat lesz a tartalom, hanem sor kerül néhány élményre is… Az a gondolat erősödik bennem, hogy szeretnék minél több mindent megosztani anélkül, hogy túl sok levelet írnék, amit esetleg meguntok. Ezért 1-2 havonta írok majd egy összefoglalót, a többit pedig blog formátumban, de ez a mostani még “hagyományos” beszámoló.

Az első héten volt még egy alapozó tanítás a nyelvimáról. Sok felekezetből vagyunk az INCENSE-en, nem baj, ha vannak közös alapok. Nem először hallottam tanítást ebben a témában, de ezúttal nem fejeződött be ott, ahol szokott, hanem továbbléptünk a nyelvek magyarázatára. Megtudtuk, hogy ez nem lefordítása a nyelvimának, aki megkapta a magyarázat adományát, az sem érti a nyelvimát úgy, mint egy másik nyelvet, hanem egy-időben annak elhangzásával a Lélektől megkapja a magyarázatot.
A tanítás végén gyakorlatban is láttuk működni a magyarázat adományát. Az egyik testvér a zongoránál ülve dicsőítve nyelveken énekelt, utána Elke (aki a tavalyi imádság háza konferencián tanított) elmondta, hogy mit imádkozott a nyelvénekben. Közülünk is volt aki ugyanazt “értette”, mint Elke, és meg is hatódott mivel első alkalommal igazolódott saját maga számára, hogy működik benne ez az adomány…

Minden héten van egy kiscsoportos találkozás is, ahogy már írtam, én a szenior férfiak csoportjában vagyok (25-55 évesig).
Sok kiscsoportban vettem már részt eddig, de először tapasztaltam ilyen nyitottságot, hogy az első alkalommal már olyan mély megosztás történik, mint máshol évek múltával sem. Talán az, hogy mindannyian azért jöttünk, hogy épüljünk, és nem akarunk semmiről lemaradni szégyenlősködés miatt, az segít, de biztosan nagy szerepe van a “hely szellemének” és az értünk mondott imáknak is.
A kiscsoport vezetőjétől Danieltől már a megérkezéskor mindannyian kaptunk egy borítékot, benne egy próféciával, amit még szeptemberben kapott, amikor egyesével imádkozott értünk.
A kiscsoport végén imádkoztunk egymásért. Én is sorra kerültem, és valami gyógyulhatott bennem, mert bár nem tudom az okát, de rég nem sírtam ennyit.

A második hét különleges volt az Imádság Házában, mert nem csak nekünk, hanem a misszionáriusoknak és gyakornokoknak is közösen tartott Johannes képzést a szemlélődő imáról. Egész héten hallgattunk, és az imateremben is csend volt 4 éve először, de persze az ima folyamatos maradt akkor is.
A bevezető gondolat a következő volt: Az egész évben ezen a héten halljuk a lényeget, az összes többi tanítás ehhez képest lényegtelen lesz…
Erről írok majd először a blogba!

Legyetek áldottak!
Balázs