A király megadta az építkezéshez szükséges fát

“Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit,” …. ezen járt az eszem és nem is csodálkozva olvastam a mai Evangéliumban.

Erre pedig azért gondoltam, mert a konferenciáról jutott eszembe. A konferencián jár az eszem egyfolytában és nemcsak amiatt, mert napok óta végre szeretnék pár szót (v többet) írni róla, hanem azért is, mert felejthetetlen.

Szeretném elmondani, hogy a pár héttel ezelőtti Nehemiás olvasmány szülte,  IH-ról szóló imáim hallottam vissza részben, pl. ami a fagyűjtést illeti “…a királyi erdőség felügyelője bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat…” (Neh 2,8) Magam úgy is gondolom, hogy ez a gerenda maga az ima, és a királyi erdőség felügyelője ösztönöz minket az imára. És a király valóban megadta az építkezéshez szükséges fát, gerendákat, hiszen “az Isten jóságos keze” volt/van az építőkön. És “…Maga a menny Istene van segítségünkre, és mi, az ő szolgái nekilátunk és építünk.” (Neh 2,20) De: amikor a “….-ák meghallották, hogy betömődnek Jeruzsálem falainak sérülései és zárulnak a hasadékok, nagy haragra gerjedtek.” (Neh 4,1) Erről is hallhatunk eseteket…

Nehemiás odaállt az építők elé és buzdította őket “Ne féljetek! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok…” (Neh 4,8) És akkor “…kard övezte minden építőnek a derekát…” (Neh 4,12)

Tovább ezt olvashatjuk:

“Az építkezés nagy és kiterjedt s ennek következtében szétszakadozunk és messze vagyunk egymástól a falon. Azért bárhonnan is halljátok a kürt szavát, siessetek oda hozzánk. Istenünk majd hadakozni fog érettünk.” “Dolgozzunk csak az építkezésen, közben azonban a csoportunk fele hajnalhasadtától a csillagok följöttéig tartsa készenlétben a lándzsáját.” (Neh 4,13-15)

Felismertük a konferencián, hogy a kürtök szóltak, és a falakról tódultak az építők és az Úr hadakozott az összegyülekezett építőkért. Így azután jöhetett és szárnyalhatott a fölszabadulás és az öröm Lelke, aki rajtunk is marad/t/ és valóban az istengyermekség önfeledt örömében leltük magunk és egymást.

Ezt tette az Úr Általatok, akik szerveztétek, akik fölismertétek, hogy itt az idő, akik imádkoztatok és imádságra buzdítottatok, és akik rendelkezésre bocsátottátok a gerendákat az építéshez, és akik összegyűjtöttétek az építőket, megfújtátok a kürtöket és sokan meg is hallották! Az Úr jóságos keze volt/van rajtatok!

De az is megjegyzendő, hogy kard övezze minden építő derekát, és a lándzsa készenlétben tartandó éjjel nappal! És a frontvonal mögötti hátországban is!

Szomorúan sírt a mi Urunk Jeruzsálem fölött, mert nem ismerték föl látogatásának idejét. Most akkor mit tett? Volt-e valaki ott, aki ne ismerte volna föl az Ő Látogatását?! Az Úr nem szomorkodott, hiszen az Ő öröme szállt le ránk és maradjon is meg rajtunk!

Hálával Á