Leírhatatlan, hatalmas istenélmény!…

Már eddig is nagy csodákat vitt végbe az Úr az életemben, mióta megtértem – ez egy Új Élet Kurzuson volt, ősszel –, de ami itt, az Imádság Háza Konferencián történt velem, az minden várakozásomat felülmúlta! Óriási istenélményem volt! Elhívott az Úr.

Az előzményekhez tartozik, hogy az elmúlt hónapokban a Szentlélek szívembe adta az Imádság Háza mozgalmat. Erről itt, Szekszárdon a Szikra közösség dicsőítő alkalmán volt is már tanúságtételem.

Éreztem, Imádság Ház-szolgáló szeretnék lenni.

A konferencián történtek:

Vasárnap, egyik dicsőítés közben elért a kegyelem! Ez teljesen váratlanul ért, mivel szombaton is részt vettem a programokon. Nem is sejtettem, hogy az Úr ekkora ajándékot tartogat nekem! Dicsőség neki!

Dicsőítés közben egyszer csak képet mutatott az Úr: begyógyultak a sebeim! Teljesen sima bőrfelületet láttam, ahogy szó szerint rágyógyult az új bőr a sebekre. Csodás érzés volt! Rögtön meg akartam osztani valakivel, hónapok óta nagyon lelkes vagyok az Úr dolgai iránt. Megláttam a közelben Gábriel Zolit, s odamentem hozzá, mondtam neki, hogy milyen képet kaptam. Ő, mint egy „gyorssegély”, rögtön imádkozni kezdett fölöttem… Ami ezután következett, az leírhatatlan, hatalmas istenélmény, az Úr minden eddiginél nagyobb megtapasztalása volt!! Leszállt a menny…, téren és időn kívül voltam, zokogtam.

A mi Urunk beszélt hozzám… Elmondta, hogy imádkozzak még többet, amire már előző héten itthon is indított. Aztán hogy egy virág vagyok, amit most ő öntöz. Végül kérdezett, leszek-e az eszköze? S én válaszoltam, igen, leszek eszköz.

Mivel komoly műtét előtt állok, ezért többszörösen is értelmezhető ez az elhívás. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek.

Az elmúlt hónapokban elvette a félelmemet a műtéttől, s most megbízott. Már eddig is hirdettem az igét orvosi várókban, rendelőkben. Volt, hogy együtt imádkoztunk egy hölggyel a fogászaton. Nem okoz nehézséget számomra, hogy beszéljek Jézusról s az Úr jóságáról.

A konferencia óta már eszközt is kaptam – volt, hogy Szentlélek megsúgta a rendelőben, hol hagyta el a bácsi a tárcáját. Mondtam neki, megtalálta, s köszönte az imát mások előtt. Megnyugtató beszélgetések, stb. amiket köszönnek nekem a betegek. Dicsőség a mi Urunknak!

Amikor a közbenjárásokért imádkoztunk hétfőn, akkor azt hallottam: igehirdető. Én ezen meglepődtem, mert nagyon szeretek dicsőíteni, és emberi ésszel azt gondoltam,  dicsőítésvezető kell legyek. De azt fogom tenni, amit az Úr kér. Legyen meg az Ő akarata!

Azóta többet imádkozom, s megfogadtam, hogy szentírást olvasok legalább napi negyed órában.

Szeretettel: Mónika