Rólunk

Isten valami újat készít! Egyre több helyen száll fel a világban Isten trónusa elé az éjjel-nappali imádság tömjénfüstje, épülnek az imádság házai.

Eljött az idő, hogy Magyarországon is egyre több helyről jó illatú áldozatként felszálljon a dicsőítés és közbenjárás imája! Vissza kell térnünk eredeti meghívásunkhoz, Isten állandó dicséretéhez!

Isten ma is hív imádkozókat, őrállókat, akik szüntelenül hozzá kiáltanak népükért:

Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. (Iz 62,6)

Az Imádság Háza a szüntelen dicsőítés és közbenjárás helye.

Az Őrtüzek Imádság Háza kezdeményezés 2013 őszén alakult meg közösségek összefogásával. Egy év múlva megtartottuk első konferenciánkat, az Imádság Háza Konferenciát, melyet követően az Úr meghívott kifejezett az imádság szolgálatára vágyó fiatalokat. Azóta hetente egyre több órában állunk az Úr elé dicséretben, közbenjárásban, imádásban.

Mit mond a Lélek Jézus Krisztus Egyházának ma? Erős hívást tapasztalunk, hogy megújult buzgalommal imádkozzunk. Az Egyháznak folytonosan vissza kell térnie a felső terembe, hogy újra és újra világosságot kapjon, és lángoljon, mint az égő csipkebokor. Az Egyháznak folytonos megújulásra van szüksége, hogy felszítsa a Lélek égő csipkebokrát, mely létbe hívta pünkösdkor.

…Ahogy ennek az új évezrednek a küszöbét átléptük, II. János Pál apostoli levelében, a Novo Millennio Ineunte-ban elénk adta a meghívást: „Keresztény közösségeinknek az ima hiteles iskoláivá kell válniuk. Ahhoz, hogy megújuljunk – így mondja –, evezzetek az ima mélységébe, hogy a misszió mélységébe is jussatok!”

A harsonát megfújták és a hívást mindenütt halljuk a keresztény egyházakban. Ez a hívás Isten egész népének szól – itt az idő, hogy felébredjünk az álomból – itt az idő, hogy megerősödjünk újra a Lélekben – itt az idő, hogy megújuljunk – itt az idő, hogy az Úr szenvedélyes imádóivá váljunk és hatásos eszközévé a közbenjárásnak az Egyházért és a világért!

Akármerre fordulsz, hallod, hogy hirdetik ezt az imára szóló hívást: ima a városokért – ima a nemzetekért. Akármerre nézel, látsz írásokat, melyek intenzív adorációra, dicsőítésre és közbenjárásra hívják Isten népét. Itt az idő – számos új imakezdeményezés születik, imádság házai növekednek, az imádság hegyeit alapítják, imavirrasztásokat tartanak, mind válaszolva a hívásra.

Az utóbbi évszázadban a keresztény egyházakban százmilliók találkoztak Istennel egy személyes pünkösd-tapasztalatban, a felső teremben, „megkeresztelkedtek” a Lélekben, vagyis átélték a pünkösd kegyelmeinek egészen konkrét tapasztalatát, mely által a Szentlélek munkája megtapasztalhatóvá válik személyes életünkben és a közösségben. A Szentléleknek ebben a kiáradásában a Lélek ajándékai nagy erővel áradtak ki. Ez az idő a találkozás és megerősödés ideje volt Isten népe számára.

Olyan időben élünk, amikor Isten újra visszahívja népét a felső terembe, nem nosztalgiából, nem azért, hogy a megújulás gyökértapasztalatait szemléljük, hanem szolgai szívvel, olyan szívvel, mely tudja, mi az: Isten erejét és ajándékait megtapasztalni az imában. Olyan időben, mely az ima eddigi távlatain túlra hív minket, hogy imádkozzunk nagy buzgósággal a szív és Jézus Krisztus Egyházának a megújulásáért, minden keresztény egységéért és a társadalom megújulásáért, és így „a föld színének megújulásáért” (új evangelizációért és a bűnösök megtéréséért).

Ki az, aki meghívott – kérdezheted. Meglepne, ha azt mondanám, hogy ez a hívás az imádásra és a közbenjárásra jogunk és kötelességünk is egyben? Ez egy fontos igazság, melyet mindnyájunknak be kell fogadnunk. Keresztségünk révén mindegyikünk különleges módon osztozik Krisztus papságában. Mindnyájan Isten imádóinak vagyunk meghívva, hogy egy szívtől szívig kapcsolatunk legyen Jézussal. … Jézus papként szüntelenül közbenjár értünk. Fontos megértenünk, hogy minden közbenjárás a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében találkozik. (…)

Itt az idő a Megújulás számára, hogy erőteljesen válaszoljon az imára szólító hívásra, és tanúságot tegyen a Lélek erejében való ima gazdag tapasztalatáról. Ezt a nagy kincset, ezt az életerőt mozgásba kell hozni sokféle módon és a legnagyobb intenzitással, mobilizálni imádókat és közbenjárókat az Egyházért és a világért a krízisnek ebben az órájában.

Kim Catherine-Marie Kollins (2002)