Először is nagyon köszönöm, hogy – mint minden résztvevő – én is meghívást kaptam arra, hogy megosszam a személyes élményeimet a Konferenciával kapcsolatban.
A szombati szentmisében a szentáldozás alatt azt éreztem, hogy egy egész galaxis van a számban, pont az a gyönyörű, lilás színű galaxis, amit előző nap vetített ki Johannes. Hihetetlen és – a szó hagyományos értelmében – édes érzés volt.
Aztán arra indított az Úr, hogy nyissam ki a szemem: éppen az a sötét függöny esett a látómezőmbe, ami a színpad felett volt (mint a világűr). Azután azt kérte az Úr, hogy járassam végig a tekintetem a többieken, az összegyűlt dicsőítő embereken. Ekkor azt mondta: “Ti vagytok az én univerzumom csillagai, gyönyörűek, színesek, mindegyik más, és mégis csodálatos harmóniában olvadnak össze. Gyönyörködöm bennetek!”
Azután egy deszkákból álló ládát mutatott (ezt a képet már korábban is kaptam): aminek a rései között be lehetett látni: játékok voltak benne, plüss állatkák. Indított, hogy nyúljak bele, és vegyek ki belőle. Azt is értésemre adta, hogy ezek az adományok kegyelmek, karizmák, és mindenki kapott ott belőlük. Lehet, hogy nem pont azt, amit várt, de az Úr kéri, hogy legyünk elégedettek azzal az adománnyal, amit éppen kaptunk, és azt “kamatoztassuk”.
És még annyi, hogy nagyon lelkesen, csillogó szemmel, mosolyogva a lelkünkre kötötte: “Tartsatok ki!”.
Nagy hálával, megbecsüléssel, tisztelettel köszönjük a Szervezőknek is, hogy Isten eszközei voltak, és fáradságot nem kímélve munkálkodtak ezen a szép eseményen!
Szeretettel: BA