Kis csoda

Szeretnék megosztani én is egy tanúságtételt 🙂

Nem sokkal, amint hazaérkeztünk a konferenciáról, akkor történt ez a kis csoda! 🙂

Édesanyám munkában volt, és édesapámmal ketten együtt leültünk ebédelni. Ő a TV-t bámulta, én már nagyon éhes voltam, így alig vártam, hogy elkezdhessek enni. A konferencia előtt sohasem mertem nyíltan felvállalni azt, hogy én mindig imádkozom evés előtt és után, ezért mindig csak óvatosan vetettem a keresztet, hogy ne vegyenek észre, és nehogy elkezdjenek valamilyen hozzászólásokat mondani ehhez. A konferencia után pedig azt mondtam, hogy nem érdekel. Csak Isten tekintetében akarok élni, az számít, ahogy Ő lát engem. Tehát evés előtt keresztet vetettem, elmondtam magamban az imát, majd újra, bátran keresztet vetettem. Láttam, hogy édesapám, ahogy a TV-t nézte, azért félszemmel odasandított. Neki fogtam enni. Édesapám, aki soha életében nem imádkozott sem evés előtt, sem evés után, egyszer csak látom, hogy keresztet vet, szünet, és megint keresztet vet. Egyszerűen akkora öröm volt bennem, azt se tudtam, merre forduljak, hogy ne vegye észre, hogy mindjárt elkacagom magam. Dicsőség Istennek! 🙂 M.A