Már írtam egy tanúságtételt a konferencián tapasztaltakról, de úgy érzem, muszáj még valamit megosztanom. Már lassan két hete, hogy hazajöttem az IH-ról, de még ugyanazt az Istentől eredő belső erőt érzem, mint amit a konferencián megtapasztaltam (és korábban nem). Itthon nehéz körülmények közé érkeztem, haldokló nagymamám várt. A halál témája mindig nagyon megvisel, a nyarat végigbőgtem mamám betegsége miatt. A konferenciáról hazatérve nem esik nehezemre őt látogatni, mennyiségi és minőségi időt tölteni vele. Imádkoztam az ágyánál, hálát adtam az életéért és nagy béke töltött el. Úgy érzem el tudtam búcsúzni tőle, már el tudom engedni. Ennek bekövetkeztéig elég erőt érzek magamban, hogy addig is látogassam, imádkozzak érte/vele, elkísérjem. Hála Istennek ezért az erőért, ami tudom, nem tőlem származik!