Boross-Tóby Ica
Boross-Tóby Ica
A szüleim mindent megtettek hitbeli növekedésünkért. A vízivárosi Szt. Anna plébánia a második otthonunk volt, egészen addig, amíg ki nem neveztek egy békepapot plébánosnak. Ekkor átmentünk a pasaréti Ferencesekhez, ahol lett egy új közösségünk (ami a mai napig is megvan), és az ottani kórusban is énekeltünk. Több voltam, mint vasárnapi keresztény.
Egyszer felmerült bennem egy kérdés: Miért van az, hogy úgy jövök ki a szentmiséről mint ahogy bementem? Nem történik semmi!
1993-ban egy ismerősöm hívott Szentlélek szemináriumra, amit én azzal utasítottam el, hogy a szeminárium nekem nagyon rosszul hangzik, a múltat idézi. Ezután elhívott egy első szombati szentmisére a Ferenciek terére. Nagyon tetszettek a karizmatikus énekek, a zsúfolásig megtelt templom, de leginkább az, ahogy az emberek átadottan kitárt karral dicsérik Istent. Folytak a könnyeim, engem is átjárt valami rendkívüli érzés, később tudtam meg, hogy ez a Szentlélek volt. Erről a szentmiséről már nem úgy mentem ki mint ahogy bejöttem! Ez volt az első igazi Isten élményem, ami a megtérésemhez vezetett. Rögtön beiratkoztam a Szentlélek szemináriumba. Ennek elvégzése után az Emmausz közösséghez csatlakoztam, azon belül pedig Kuszabó Zoli kisközösségéhez.
Később megtért a családom is (a férjem, két lányom és a nővéreim).
Amikor Zoliék megalapították az Új Jeruzsálem közösséget, én is beléptem hozzájuk. 1999-ben hívtak a Szt. Mihály kisközösségbe, ahol a mai napig is vagyok. Néhány évvel később elindítottuk a Kafarnaum szolgálatot más közösségekkel együtt, amiben élet-átimádkozást végzünk. Amikor a Szentlélek indítására Franciska megalapította az Őrtüzek Imádság Házát, hívtak imádkozókat más közösségekből is.
Zoli szólt nekünk erről. Én egy hét ima után kaptam választ az Úrtól. Így lettem tagja Zsuzsival és Julikával az Őrtüzek Imádság Házának.
A hosszú évek során számtalan szemináriumon, kurzuson és lelkigyakorlaton vettem részt. Lelki életemhez hozzátartozik, hogy napi szentmisére járó vagyok.
