Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szavamat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.
Jel 3,20
[/swmsc_font][gap size=”10px” id=”” class=”” style=””][swmsc_text_block id=”” class=”” style=””]Életem során többször megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy közelebb akarom érezni magam a Jóistenhez. Törekvéseim ellenére, úgy éreztem, mintha az imáim csak a plafonig jutnának el. Már-már elkönyveltem magamban, hogy kevés vagyok én ehhez, amikor egyszer csak egészen közel jött hozzám a Jóisten. Ez az istenélmény egészen átformált, egyre többet és többet akartam kapni belőle. Így jutottam el a marosvásárhelyi Imádság Háza Konferenciára 2018-ban, itt találkoztam először az Imádság Háza missziójával. Lenyűgözött az ott szolgáló emberek elhivatottsága és odaadása, a szüntelen, napi 24 órás imára való törekvésük. Ezután jelentkeztem a budapesti Őrtüzek Imádság Háza INTRO képzésére, azóta szolgálok itt.
Az igével való ima különös módon segít engem kapcsolódni a Jósitenhez. Az imaszobában minden alkalommal megtapasztalom Isten jelenlétét, semmihez sem fogható békét, örömöt és nyugalmat viszek innen magammal, felüdülés a lelkemnek itt lenni. Hatalmas erőt érzek abban, hogy a Szentírás szavait körbejárva, egységben imádkozunk, közbenjárunk fontos ügyekért. Hiszem, hogy imáink eljutnak Isten színe elé.[/swmsc_text_block]
