Tanúságtétel a 2014-es Imádság Háza Konferenciáról
Annak ellenére, hogy nagyon beteg voltam, (torokfájás, nátha, orrfolyás) mégis az Úr megadta az erőt, hogy minden nap részt vehessek a konferencián. Ez már csodaszámba ment számomra, hiszen nem tudok torokgyulladással beszélni, de itt énekeltem és dicsőítettem hangosan. Ez már jel volt a számomra, hogy az Úr igazán úr tud lenni a testemen és a körülményeimen is. Nagyon jó volt ezt Elke tanításában is hallani. Megerősített. Valóban valami hihetetlen változás indult el Magyarországon a hétvégén. Olyan volt ott lenni veletek, mint annak idején Jézussal lenni a Tábor-hegyén. Épp ezért furcsa volt lejönni a való világba.
Még egy apró részletet osztanék meg veletek, mert a 2. nap az Úr tényleg csodás dolgot vitt végbe bennem. Meggyógyította az iránta való bizalmatlanságomat. Sajnos egy kora gyerekkori élményem miatt (amikor anyukám egy mozgó autóból ki akart ugrani velem, és így akart öngyilkos lenni), valóban nem tudtam igazán mélyen bízni sem Istenben, sem emberben.
Hatalmas erővel ragadott meg az Úr 2. nap a közbenjárás alatt és lélekben nyugodtam, pedig még nem imádkozott értem senki, de mégis meleg érintést éreztem a szívem felett. Hátra néztem, nem volt ott senki. Kunszabó Zoli ekkor mondta, hogy az Úr jár közben értünk, ha még nem is értek oda hozzánk a közbenjárók. Előttem egy lány már elnyugodott lélekben. Azt mondtam magamban, ez velem úgysem történhet meg, ez számomra lehetetlen, mivel én nagy darab vagyok, és nem nyitott a szívem, félek is a lélekben nyugvástól, hogy megütöm magam, illetve nem mertem rábízni magam az Úrra, a korábban említett dolgok miatt. Az Úr humorára jellemző, hogy megmutatta, hogy viszont Ő nem ismer lehetetlent. Hatalmas erővel jött, és levett a lábamról. Még a kisujjamat sem tudtam megmozdítani vagy felemelni, olyan erővel nyomott a földhöz. Béke volt bennem, és arra hívott a Lélek, hogy nyelveken imádkozzam azokért a dolgokért, amiket az Úr mutatott nekem Magyarországért, a családból, rokonságomból emberekért, barátokért, illetve a világban bizonyos dolgokért, az úr ellenségeiért. Ahogy nyelveken imádkoztam, még nagyobb erővel töltött el az Úr, hogy még nagyobb erővel vigyem ezeket a kéréseket az Úr elé. Csiszér Laci eközben pedig olyan dalokat játszott a Szentlélek indítására, amik hatására méginkább eltöltött a Szentlélek.
Többször próbáltam felkelni, de nem tudtam. Végül, amikor az Oltáriszentség színei alatt bevonult az Úr, akkor kértem, hogy engedje meg, hadd keljek fel, és mehessek elé leborulni, mert mégsem járja, hogy én fekszem, amikor ő bejön. Akkor jött Stark Erzsi segíteni, és együtt az Úr elé mentünk, mert egyedül még nem tudtam menni, csak térdelni. Nagyon jó volt megtapasztalni az Úr erejét, mert hatalmas szabadságot adott arról, hogy nem kell a saját erőmben, tapasztalatomban bízni, hanem teljesen ráhagyatkozhatom az Úrra, mert Neki gondja van rám, ránk, és van hatalma megtenni azt, amit akar, elgondolt.
Egyébként aznap reggel, amikor ez történt majdnem meghaltam, mert egy autós elém vágott az utolsó lámpa előtt Máriabesnyőn, és úgy előzött meg, hogy a szembelevő sávban jött egy másik autó. Hála Istennek az le tudott húzódni az utolsó pillanatban, én fékeztem, így nem ütköztünk, különben mindhárman komolyan megsérültünk volna. Az én autómban ráadásul nincs légpárna. Stark Erzsinek elmeséltem, és ő mondta, hogy őt arra indította az Úr, hogy imádkozzon azokért, akik bejárósak, vagyis minden nap autóval jönnek a konferenciára. Ez is azt bizonyította számomra, hogy az Úr előre gondoskodik rólunk, és a tenyerén hordoz.
Dicsőség, Hála és Magasztalás Neki Mindörökké!
