Számomra egy nagy kegyelem volt, hogy ott lehettem a konferencián… annyira sokat jelentettek számomra a dicsőítések és a tanítások, hogy talán szavakba sem tudnám önteni. Nagy a mi is Istenünk. Isten jó és szép.
Megosztanék egy érdekes történetet, ami szombaton történt velem. Az ebédszünetben elmentem egy kedves ismerősömmel sétálni, majd kértem őt, hogy menjünk egy olyan helyre, ahol a szép napsütésben le tudunk ülni, hogy egyek. Beszélgetés közben odajött hozzánk egy furcsa ember, aki tüzet kért…igyekszem a leírásnál nem túlzásokba bocsátkozni. Nem tudhattuk, hogy ott előttünk el kezd füvezni, nagyon meglepődtünk. Ő kérte, hogy hallgassuk meg… jelzem szemei furcsán csillogtak és veszélyesnek is tűnt. Ő maga bevallotta, hogy „alvilágból való” a maffiából és elkezdte mondani azokat a dolgokat, amit jelenleg tesz. Itt nem bocsátkoznék idézetekbe. Ő maga is bevallotta, hogy teljesen el van csúszva. Amikor megkérdeztem, hogy hisz-e Istenben, igennel válaszolt, de már ki volt nagyon ábrándulva mindenből. Éreztem, hogy nagyon szeretnék segíteni ezen az emberem, de nem tudtam, hogyan tudnék, még nincs olyan sok tapasztalatom a közbenjáró vagy szabadító imában, hogy imádkozzam emberekért, ezért felajánlottam a kis Újszövetségemet. Amikor elővettem és azt mondtam én emberileg nem tudok neked segíteni, de Isten igen, akkor teljesen ellenkezett, hogy elfogadja a Bibliát. Én megértettem és vissza akartam tenni a táskámban és abban a pillanatban szinte kitépte a kezemből mondván, hogy: “de mégis kell”. Beletette a zsebébe és magához szorította nagyon erősen. Kértem, h naponta csak 1 percet olvasson belőle, az elég lesz. Ő meg elment.
Visszaérve a konferenciára izgatottan vártam Johannes tanítását, számomra annyira erősek voltak, olyan sok összefüggést rejtettek magukba, hogy kimondhatatlan. Biztos ismerős az az érzés, amikor nézel egy filmet és szinte mindig tudod előre hogy mi lesz a következő rész, vagyis már nem tudnak újat mutatni, nem tud semmi lenyűgözni, minden sablon, szürke, értelmetlen… Na számomra ezt a dolgot cáfolta meg Isten Johannes tanításain keresztül… Le voltam nyűgözve nem lehetett tudni a következő összefüggés, hol fog felbukkanni, ezért nagyon kellett figyeljek, éber voltam és szinte minden „filmkocka” tudott valamilyen új szint lopni az általam eddig formált Istenképbe. Csodálatos élmény….
Szóval, ott ülök a konferenciaterembe az előző történettől elámulva, ami azzal a fura emberrel történt, és Johannes elkezd beszélni, majd tanúságot tenni arról az esetről, ha emlékeztek, hogy egyszer őket Isten elhívta az utcára szolgálni prostituáltak és mélyre csúszott emberek közé. Ekkor éreztem, hogy valami ehhez kicsit hasonló eset történt velünk is az ebédszünetben….
Második alkalommal is Isten odavezette őket, arra a helyre és amikor dicsőítették Istent gitárral, akkor az emberek kezdtek megtérni… és annyira akartak nekik adni valamit, de volt étel vagy valami más, de a legnagyobb dolgot adták oda mindannyian a saját Bibliájukat.
Amikor ezt hallottam ez kiütött, huhhh ez hihetetlen, annyi mindent megértettem ezen a tanúságon keresztül, de hagyom, hogy mindenki maga vonja le a következtetéseket belegondolva magát ebbe a helyzetbe. Nemsokára Johannes Hartl kérte, hogy emeljük fel a Bibliánkat én meg az üres kezemet emeltem fel mondván magamban az én Bibliám itt a kezemben, láthatatlan, talán ehhez lelki szemek kellenek, DE ITT VAN!!! Sajgó Szabolcs
