Azért szeretek az Imádság Házába jönni, mert itt elfog az „otthonosság” érzése, de úgy is mondhatnám, hogy „jó nekem itt lenni”, mint a tanítványoknak a Tábor-hegyen. Sokszor tapasztaltam már, hogy Úr rám ragyogtatja arcát, amikor bennem belül sötétség, frusztráltság, békétlenség van. Az Úr jelenléte, ha kinyitom a szívem, akkor tényleg tapasztalható: egyrészt a testvérekkel való egységben, amikor a többiek megéneklik, amit én is kigondoltam, vagy amikor befejezzük egymás mondatait; másrészt pedig az Ige által.
Az Imádság Házában vált valósággá számomra, hogy
Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem,
az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.
Zsid 4,12