A MEHR konferencián szolgáló fordítócsapat jóvoltából megvan a konferencia hanganyaga, melyet az általuk kiadott videók alá tettünk, így egy szinkronizált konferenciát kaptunk! Nézd meg, érdemes!! 😉
Bizonyára többen hallottátok, hogy az idei MEHR konferencián útjára indítottak egy kiáltványt, melyet katolikusok kezdeményeztek és a Katolikus Egyháznak szól, felszólítva a közösségeket, egyházközségeket, hogy Ferenc pápa bíztatására válaszul lépjenek …
2016 májusában keresztény egyházak, gyülekezetek vezetői több napos böjt és ima után próféciát kaptak Európáról. Sok ilyen vezető érzi, hogy Európa történelmi, döntő időket él ezekben az években, és most …
Most, a február 18-i Come to me imaest után megszületett bennünk az a gondolat, hogy ne hagyjuk abba a Lélek hívását, hiszen az Isten ígéretei még nagyobbak, igazi áttörést, igazi …
A MEHR konferencián szolgáló fordítócsapat jóvoltából megvan a konferencia hanganyaga, melyet az általuk kiadott videók alá tettünk, így egy szinkronizált konferenciát kaptunk! Nézd meg, érdemes!! 😉
Johannes egy írását Herbert Dóri fordította le, egy hosszabb reflexió a menekültkérdésre. Kicsit régebbinek számít, október 20-án tette fel a netre, majd november 2-án kicsit módosította. Főleg a németországi helyzetre …
Kedves Testvéreim!
Szeretném én is leírni pár szóval a tanúságtételemet.
Az a tűz, amit az Imádság Háza Konferencián kaptam még mindig nagy erővel lobog bennem!
A szüntelen dicsőítés teljesen átjárta bensőmet, s a mindennapokban is tovább ég!
A második nap délelőttjén történt velem: Épp becsukott szemmel imádkoztam, dicsőítettem, amikor megjelent előttem édesapám mosolygó arca. 37 éve, 13 éves koromban veszítettem el Őt. Abban a tudatban éltem, hogy Isten felé már nincs ezzel kapcsolatos vád a szívemben.
Most azonban világossá vált, hogy még ott a tüske. Édesapám arca lassan átváltozott egy ősz hajú, mosolygós férfi arccá. Mélységes szeretet áradt belőle. Bizonyosság, hogy Teremtő Édesapám mindig mellettem van, s Ő tudja minek mikor és miért kell megtörténnie. Őszinte ima szakadt fel belőlem: Segíts kérlek Uram valóban szívből megbocsátani neked, s kérlek bocsáss meg, hogy eddig ez nem történt meg!
S az a dicsőítés, melybe addig is belemerültem, még elevenebbé vált. Mintha egy nehéz függönyt húztak volna el előlem! Hangosabb, élőbb, elevenebb lett az egész! Mint egy mennyei folyó, mely gyógyít, szabadít, új életre szül!
Hála, hála, hála Istenünknek, végtelen szeretetéért, türelméért és jóságáért!
A másik megtapasztalás nem velem történt, hanem azzal a fiatal lánnyal, akivel együtt voltam a Találkozón. Első nap délután már mondta, hogy kellemetlen nőgyógyászati tünetei lettek. Másnapra ez nem hogy jobbá, inkább rosszabbá vált. A nap folyamán többször is kértem az Urat, látogassa nem Őt gyógyító kegyelmével. Kapjon megtapasztalást, amiből utána táplálkozhat hite, tanúságtevő élete!
Az ebédszünetben elmentünk az ügyeletre, hátha adnak valami gyógyszert, de ott azt mondták, mivel nem életveszélyes állapot, nem fogadják. Menjen el hétfőn dokihoz.
Visszaértünk a konferenciára. Aggódtam, hogy nem tud odafigyelni, nem jutnak el hozzá a szavak, Isten átformáló, megújító üzenetei. Újra imába kezdtem, hálát adtam, dicsőítettem.
S képzeljétek: estére elmúlt minden tünete, felszabadultan tudta magát átadni Isten dicséretének, befogadni Szent Lelkének minden ajándékát!
Hálát adok ezért a három napért, mert Isten szeretete nyitottabb, befogadóbb szívekbe tudott kiáradni!
Adjuk tovább a jó hírt! Adjuk tovább az Élő Isten jelenlétéről szóló bizonyságainkat!
Éljük hitünket eleven, tanúságtevő módon!
Dicsőség Istennek!!! RFM
Kedves Testvérek! Hálát adok én is az Úrnak elsősorban, azután Johannes testvérnek és minden szervezőnek és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a konferenciához. Áldjon és őrizzen meg benneteket az Úr! A 2011. évi karizmatikus találkozó hanganyát, Johannes előadásait eddig is sokat hallgattam, lelki táplálékommá váltak, de megmondom őszintén, megvalósítani nem igazán sikerült, amit tanított. Valahogy úgy voltam, mint az ószövetségi választott nép, akik rendszeresen felzarándokoltak a templomba, de a szentek szentjébe nem mehettek be. Oda csak a főpap mehetett be, ő is csak egyszer egy évben. Pedig Jézus, amikor meghalt a kereszten, a függöny kettészakadt, megnyílt az út a szentek szentjébe, az Úr jelenlétébe. Ezen a konferencián viszont az Úr úgy belemerített végtelen szeretetébe, a dicsőítés tüzébe, hogy teljesen átformált. Csodálatos volt részt venni a dicsőítéseken, a csendes szentségimádásokon, hallgatni Johannes egyszerű, de szívhez szóló szavait, történeteit. De talán mégis az első este, amikor előre hívta az embereket és imádkozott a depresszió, az elvetettség és más megkötözöttségekkel kapcsolatban, akkor történt a lényeges változás. Előtte sokat megfordult a fejemben, hogy mit keresek én ezek között a kiváló, odaszánt, elkötelezett fiatal és idősebb emberek között. Ezenkívül nagyon sokat adott Johannes tanítása arról, hogy ki van a figyelmem középpontjában, kinek a tekintete alatt vagyok. Azóta sokkal szabadabban tudom az Urat dicsőíteni, sokkal nagyobb vágy van bennem az imára. Sokkal nagyobb öröm van bennem. Jobban tudjuk szeretni a gyermekeinket és egymást. Azóta majdnem minden nap sikerült időt szakítani az imára, a Szentírásra. Ha mégsem, akkor másnap bepótoltam. Alig nézünk már tévét, még a híradót is nagyon keveset. Nem aggódunk már a jövő miatt. Még egy érdekesség: a munkahelyen előfordultak nálam olyan apró csipkelődő megjegyzések, esetleg megszólások, amelyeket eddig megengedtem magamnak, most mintha egy belső hang figyelmeztetne: Ne tedd! Sokszor hallok a bensőmben egy éneket, például: “Jézus, Te vagy a király.” Érzem, hogy nem akarok már úgy élni, mint eddig. Nem akarok visszamenni “Egyiptomba”. Szeretnék megmaradni az Úr közelségében. József
Hálát adok az Úrnak és a szervezőknek az Imádság Háza Konferenciáért. Várva vártam az alkalmat, sejtettem, hogy jó lesz. Amikor pár nappal előtte jöttek a támadások, már tudtam, hogy nagyon jó lesz, de hogy ennyire, azt álmomban sem gondoltam volna. Az Úr minden várakozást felülmúlóan és bőkezűen adta áldását, Szentlelkét, békéjét, tüzét, és amire 4 éve, Johannes Hartl előző előadása óta nem voltam képes, most végre meg tudtam valósítani, időt szánni a legfontosabbra: az Úrra (ima, biblia). Plébániánkról többen voltunk ott, és mindannyiunk szívébe erős vágyat adott az Úr, hogy saját templomunkban rendszeresen, hetente legyen dicsőítő alkalom. Két hét után, november 9-én el is kezdtük. Reméljük, hogy tovább tudjuk adni azt a tüzet, amit az Úr gyújtott bennünk. Biztosak vagyunk, hogy ha nem a problémákra, hanem az Úrra koncentrálunk, Ő elvégez minden szükségeset életünkben, közösségünkben, hazánkban. Isten áldja meg a szervezőket, a szolgálókat és minden résztvevőt!
Bp., 2015.11.09. E.
Ha az ember betelik Isten szeretetével és szépségével, akkor nehezen talál szavakat ezen lelki élménye megfogalmazásához. Isten szeretete és szépsége csak dicsőítést és magasztalást válthat ki az ember lelkéből, illetve kitörő örömet hoz magával. Ezt éltem meg én az Imádság Háza Konferencián. A dicsőítés olyan erőket szabadít fel, amelyek Lélek-áradást, gyógyulást és újjászületést eredményeznek. Éreztem, hogy gyógyul a lelkem a sok-sok keserűségből, a gyászból és a fájdalomból, amit magammal hoztam. Kitörő örömmel dicsőíteni a mennyország előíze. Leírhatatlan élmény volt számomra a konferencia légköre, a sok-sok dicsőítő ének, a tanítások. És még volt egy dolog, ami rendkívüli módon erősítő és felemelő hatással volt rám. Látni a sok fiatalt, akik mély átéléssel, kitörő örömmel, kezüket kitárva imádták és dicsőítették Jézust. Pont az előttem lévő sorban ültek a horvátországi fiatalok. Nagyon jó volt látni őket, amint imádkoztak, dicsőítettek, táncoltak és imádták az Urat. Sajnos sokszor a jót is nehezen hisszük el. Ha nem láttam volna, talán el sem hinném, hogy vannak ilyen fiatalok is. Fiatalok, akiknek lelkét átitatta Isten dicsőítése és szeretete.
Külön kegyelem volt számomra, hogy megint kaptam egy próféciát életemre vonatkozóan. Ez a prófécia Prazsák Laci egyik énekében jött felém. Már másodszor kaptam ezt a próféciát, először az Ez az a nap-on idén májusban. Éreztem, tudtam, hogy Isten megint üzen nekem, iránymutatást ad nekem abban a nehéz élethelyzetben, amiben vagyok. Aztán amikor Kunszabó Zoli olvasta az evangéliumot az utolsó szentmisén Bartimeusról, a vak koldusról, sírni kezdtem, mert valahol éreztem, hogy az a nyomorult vak koldus én vagyok, de most Jézushoz megyek, aki meggyógyít. Köszönöm, Istenem, hogy ott lehettem ezen a konferencián! Attila
A konferencia óta reggelente, amikor már feleszmélek, elkezd áradni bennem egy dicsérő dal és akár órák hosszat velem marad, míg a munka el nem tereli a figyelmemet. Aztán mihelyst egy kis szünet támad a napban, azonnal újra visszatér!
Egyelőre nehezen tudok bárhogy máshogy imádkozni, mert mindig dicsőítenem kell:)
Hála Istennek az Ő ajándékaiért! FZs
Vedd fel velünk a kapcsolatot!
Az imaszoba helyszíne:
1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 1. (alagsor)
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.