Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg – mondja a te könyörülő Urad.”
Iz/Ézs 54,10
[/swmsc_font][swmsc_text_block id=”” class=”” style=””]Az ezt követő években tagja voltam egy egyetemi évfolyamunkból összejött karizmatikus közösségnek, amely aztán célja nem lévén, széthullott. Majd 2004-ben csatlakoztam az Új Aratás közösséghez, amely katolikus, karizmatikus, evangelizációs közösség. Itt éltem meg, és élem meg azóta is az Isten által összehívott és vezetett közösséget és annak tagjait megtartó természetfeletti erőt, amely immár 23 éve táplálja ezt a csoportot. A közösségünk révén Isten kegyelméből az evangelizációba is be tudtam kapcsolódni, amelyet kezdetben, zárkózottságom folytán, teljesen kizártnak tartottam. Ma feleségemmel a közösség nyitott alkalmain és katekumen csoportokban is szolgálunk.
Imaéletem fokozatosan fejlődött. A karizmatikusoknál „szokásos” életátadást komolyan megtéve, az Úr fokozatosan bevezetett a hálaadó és dicsőítő imába, a Szentírással való prófétai imába, ezzel párhuzamosan a másokért való rendszeres közbenjárásba, majd a napi hordozó imaszolgálatba, amelynek a közösségünkben felelőse lettem. Mindezek során volt alkalmam a másik oldallal való szellemi harc dimenzióit is tanulmányozni. Az imádság háza mozgalmat még a hazai hőskorban, a kis létszámú máriabesnyői konferencián ismertem meg közelebbről. Amikor egy zenész testvérrel imádkozni kezdtünk az Őrtüzek égisze alatt, új dimenzió nyílt meg előttem. Azóta is elkísér az imaszolgálók közötti szellemi egység megtapasztalása, valamint az a tapasztalat, hogy a körülményektől függetlenül Isten mindig így szól hozzám: Gyere, hallgatlak! Az imaóráim jelenlegi fő témája a Magyarországért és Európáért való közbenjárás.[/swmsc_text_block]
