Kocsis Andrea

Néhány évvel ezelőtt, nyugdíjba vonulásom környékén lelki atyám megkérdezte tőlem, elkértem-e már Istentől,
hogy hogyan gondolja Ő további egyházi szolgálatomat? Kérte, hogy nyissam ki a Szentírást és keressem, mi érint meg.
Megtettem. Ez a szó az ŐRÁLLÓ szó volt, Ezekiel 33,7 részből.
Azt éreztem, hogy mind a családomban, mind egyházközségemben ez a szó illik hozzám.
Röviddel ezután, egyik szociális testvér megosztotta a közösségi listán, hogy az Őrtüzek Imádság Háza „Hegyező” címmel
tanfolyamot indít azoknak, akik növekedni akarnak a hitben és az imádságban.
Megérintett az „ŐR” szó, tudtam, hogy lépnem kell, jelentkeztem. Azóta évek teltek már el: imaszolgáló lettem.
A kegyelem hatalmas kiáradását éreztem a tanulás során. Minden alkalommal új és új ismeretekkel gazdagodtam,
Isten-adta új és áldott kapcsolatok születtek. Isten túlcsorduló mértékkel szeretett. A dicsőítő imák és énekek által
új imamód lett mélységesen az enyém. Nem tudtam, hogy ilyen „könnyen” el lehet jutni, be lehet lépni az Isten Jelenlétébe.

Egyik áldott gyümölcse az ŐIH imaszolgálatomnak az „Élő Víz” nevű új dicsőítő imacsoport, ami azon a plébánián indult el, ahol élek.
Akik eddig csatlakoztak, mind azt mondják, hogy minden alkalommal felüdíti, megörvendezteti őket ez az ima.
Istennek hála, társam ebben férjem is, aki – bár elvégezte a következő kurzust, de nem lett imaszolgáló –
gitározásával és énekével imacsoportunk fontos tagja azóta, hogy őt is megérintette a dicsőítés Lelke.

Folyamatosan kezdőnek érzem magam még mindig, de tudom, hogy Isten szeretete irántam is végtelen,
és elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Áldom Őt örökké!