Somogyi Tibor

Szerető, de hit nélküli családban nőttem fel. Később eljutottam addig, hogy Jézus egy jó orvos volt, akit a fennmaradt legendákkal túlmisztifikáltak… Már hat éve házasok voltunk, amikor feleségem esténként betett néhány „sárga” kazettát (az ókeresztények még emlékezhetnek a karizmarikus megújulás dalait tartalmazó hanghordozókra :)). Isten már akkor a zenén keresztül érintett meg, észrevétlenül, gyengéden alakította át és nyitotta meg a szívemet. Aztán 1999-ben, a karizmatikus találkozón, miközben a színpadon énekelték, hogy „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”, átadtam életemet Jézusnak.

Szinte rögtön a dicsőítő szolgálatban találtam magam. Az 1999-ben megalakult Te Deum dicsőítőzenekart 21 évig vezettem. Csodálatos, kegyelmekkel teljes, áldott időszak volt, Isten vezetett a dicsőítésvezetés szolgálatában, miközben egyre mélyebbre vitt az Ő megismerésében is.

2014-ben feleségemmel együtt úgy éreztük, Isten új utakra hív, de nem tudtuk, hogy pontosan mire. 2015-ben utaztam először Augsburgba, az Imádság Háza Konferenciára. Ott megtapasztaltam a dicsőítés kézzel fogható erejét, örömét, mélységét, és a szívemet elérte Isten üzenete a tanításokon, tanúságtételeken keresztül. Éreztem, hogy ez az, amire hív az Úr: a 24 órás dicsőítés szolgálatára. Bár már 15 éve dicsőítésvezető voltam, ekkor éreztem meg igazán a dicsőítés lényegét, fontosságát, erejét és örömét. Még abban az évben feleségemen keresztül, aki a magyarországi Imádság Háza Konferencián vett részt, szintén megérkezett az elhívás, igaz ez már a főállású szolgálatra vonatkozott… A 2016-os MEHR konferencián Isten megerősítette bennem az elhívást. Ekkor kerestük meg először az ŐIH vezetőit, és beszélgettünk a szolgálatról. Utána még egy évig imádkoztunk és böjtöltünk azért, hogy Isten szándéka, elhívása egyértelmű legyen számunkra. Egy év után már pontosan tudtam: Isten arra hívott, hogy az Őrtüzek Imádság Házában felépítsük a szünet nélküli, 24 /7 dicsőítés sátrát.

2017 januárjában, miután hazaérkeztünk Augsburgból, az újabb konferenciáról, azonnal megkezdtük szolgálatunkat az Őrtüzek Imádság Házában. Hazaértem, Isten útján jártam, az Ő akarata szerint. Békességemnél csak örömöm volt nagyobb. Az a különleges, újszerű és rendkívül bensőséges dicsőítés és ima, amibe az Úr vezetett, olyan mélységeket tárt fel előttem, amiről nem is sejtettem, hogy létezik. Amikor a szentírás szavaival imádkozunk, dicsőítünk, akkor megvalósítjuk azt a felhívást, amit a Bibliában több zsoltárban és a Jelenések könyvében olvashatunk: Énekelj az Úrnak új éneket!

Berkecz Franciska, az ŐIH alapítója és első vezetője, közvetlenül a 2021. júliusában bekövetkezett halála előtt azt mondta nekem, eljött az ideje, hogy átadja a vezetést, úgy érzi, az Úr felkészített engem erre a szolgálatra. Akkor még úgy terveztük, hogy Franciska spirituáis vezetője lesz az ŐIH-nak, de az Úr másként gondolta, és néhány nappal később magához szólította őt. Már a trónteremben dicsőíti az Atyát és színről színre látja Istent. Sok imaórán imádkoztunk és dicsőítettünk együtt, amiért nagyon hálás vagyok Istennek. Senkit nem hallottam eddig olyan bensőségesen imádkozni Atyánkhoz, mint Franciskát. Istennek szentelt, gyümölcsöző élete volt, de súlyos betegsége sem választhatta el őt Krisztus szeretetétől. Az utolsó pillanatig imádkozott és dicsőített velünk. Franciska földi életében a Teremtőjében gyökerezett, és ereje maga Jézus Krisztus volt.

Egy 2017. októberi éjszakán történt. Imaórát vállaltam, és hajnali 2-kor a törökbálinti templomban imádkoztam, mikor úgy szólt hozzám Isten, olyan valóságosan, ahogy sem előtte, sem utána. Olyan dolgokat mutatott nekem, amelyek az Őrtüzek Imádság Háza és az én jövőmmel, elhívásommal voltak kapcsolatosak. Nagy, mély és megrendítő dolgok voltak ezek, amiknek egy része már beteljesült, de ami még hátra van, számomra is elképesztőnek tűnik. Utána még többször megerősítette Isten ezeket a dolgokat, de az igazi megerősítés akkor történt, amikor protestáns testvéreink meghívására 2017. október 22-én elmentünk arra a találkozóra, amin Ben Fitzgerald, az Awekening Europe vezetője és csapata szolgált. Kétszázan lehettünk, és Ben azt mondta, otthon imádkoztak, és próféciákat kértek magyar testvérek számára Istentől. Aztán a csapat tagjai egymás után elmondták, hogy kiket hozott eléjük az Isten és mi az üzenet nekik. A végén maga Ben következett. Elmondta, hogy látott egy férfit, aki egy nagyon öreg templomban, éjszaka imádkozott. Én voltam az egyetlen azon az alkalmon, akire valóban ez a prófécia vonatkozott, én imádkoztam kis idővel előtte éjszaka az öreg templomban. Ben azt mondta, az Úr azt üzeni, hogy mindazokat a dolgokat, amiket ott mondott, akkor éjjel, be fogja teljesíteni. Ez volt számomra a végső megerősítés. Hiszem és tudom, hogy amit Isten mondott, be fog teljesülni.

Az a vágyam, hogy felépüljön Budapesten a szünet nélküli dicsőítés szolgálata, legyen egy olyan hely, ahol folyamatosan, megállás nélkül dicsőítik Istent, és közbenjárnak nála Budapest, Magyarország, a magyar nemzet, sőt az egész világ megtéréséért. Ez pedig – Istennek az öreg templomban, 2017. októberének egyik éjszakáján nekem elmondottak szerint – nem egyszerűen vágy, hanem biztos ígéret.

Imádkozzunk azért, hogy Isten akarata megvalósuljon Magyarországon, az Imádság Házában és minden ember életében! Ámen!

Feleségemmel, Eszterrel már közel huszonkilenc éve élünk a házasság áldott szövetségében, és hat gyermeket kaptunk az Úrtól, akiken keresztül megtapasztaltuk Isten ajándékozó szeretetét.