Rengeteg kegyelmet kaptam Istentől a konferencián, amiről majd később írok. Most szeretném megosztani mi történt velem az egyik este.
Éppen aludni készültem, amikor Isten felébresztett: “Kérlek, imádkozz!”. Én mondtam, hogy jó, imádkozom, de miért? Ekkor Isten mutatott egy képet, ahol emberek a tűz fogságába estek és értük kér, hogy imádkozzak. Nem értettem mi ez, de annyira kért, hogy imádkoztam nyelveken. Bevillant, hogy Johannes is azt mondta, a bonyolult, nehéz dolgokért imádkozzunk nyelveken. Mivel nem tudtam miért kéri Isten az imámat, ez kimerítette a nehéz és bonyolult kategóriát. Így nyelveken imádkoztam. Éreztem az emberek kétségbeesését, reménytelenségét, félelmét, fájdalmát. Isten mély együttérzést adott a szívembe feléjük és olyan volt, mintha lélekben mellettük lettem volna és segíthettem volna őket az együttérzésemmel. Azt éreztem, hogy 20 és 30 ember lehetett abban a helységben, ahol a tűzeset történt. Addig imádkoztam, amíg a lelkük teljesen megnyugodott. Így békében és szeretetben tudtak meghalni. És láttam amint a tűz helyét a fekete hamu és csönd váltja fel. Ekkor abbahagytam az imát és elaludtam. Másnap nem tudtam kiigazodni, mi volt ez, de megnyugodtam abban a gondolatban, hogy Isten kért, hogy imádkozzam és én megtettem.
Nem szoktam sűrűn híradót nézni. A mostani levelemhez képest nemrég láttam, hogy Bukarestben tűz ütött ki és 26-an meghaltak. Rögtön tudtam, hogy erről lehetett szó, értük kérte Isten az imáimat. Amint ráeszméltem, sírva fakadtam…
Nagyon meglepő számomra, hogy Isten ilyen módon kért tőlem közbenjáró imát. Ugyanakkor megnyugtató, mert átéltem benne az Ő gondoskodását és a szándékát, hogy halálunk óráján békét és szeretetet akar nekünk adni a szenvedések ellenére is. A.
