18 éves vagyok, még középiskolás. A barátaimmal megyek januárban a Mehr konferenciára, és az Imádság Háza konferenciára is ők hívtak. Johannes Hartl előadásai lenyűgöztek. Az interneten hallottam már tőle tanítást, de élőben egész más volt. Én is azt éreztem, amit az egyik tanúságtételben hallottunk: Neki valami olyan van belül, amit még nem láttam. Isten jelenléte, tüze. És nekem ez kell.
A szombati imaesten én is kimentem a színpad elé, és dicsőítettem, miközben Johannes imádkozott és hívta a Szentlelket. Nekem általában nem megy olyan könnyen a nyelvima, de most percekig jött belőlem egy dallam, néha nem is tudtam, pontosan mi. Remegtem, és szinte fizikailag éreztem a Szentlelket. Ez a jelenlét, amit akkor kaptam, nem múlt el. Másnap, és harmadnap is ezzel ébredtem. Valami belső indítást, hívást érzek. Tudom, hogy Isten kér tőlem valamit, készít valamit számomra. Minden erőmmel válaszolni akarok a hívására és követni őt! Azért imádkozom, hogy mutassa meg, mi az a szolgálat, ahol látni akar engem. SzK
