A dicsőítés fiatalkoromban Kovács Gábor atya lelkigyakorlatain vált fontossá számomra. Gyakoroltam is, ahol és ahogy tudtam.
Aztán egy-két évtizeddel később az augsburgi MEHR (= kb. nemzetközi imádság háza) konferencián még egy új dimenzióját
tapasztaltam meg a dicsőítésnek.
Számomra nagyon vonzó a szüntelen Isten előtt állás dicsőítésben és közbenjárásban, ezért szolgálok az Imádság Házában.
… és amikor egyszer nyáron tomboló vihart jósolt a középső országrészre a meteorológia, és az meg is érkezett, de a Margitszigeten
ment a hetvenkét órás dicsőítés (ez nem ŐIH szervezés volt), akkor Budapestet kihagyta az ítéletidő, noha amúgy sok helyet tényleg letarolt.
Úgy tudtam hazamenni a Margitszigetről, hogy nem kellett félnem a fejemre dőlő fáktól, mert nem is volt vihar…
Ennyit a dicsőítés következményeiről…