Múlt vasárnap (2015. szeptember 27.) 24 órás dicsőítésre és imádkozásra hívtak dicsőítő csapatokat Prazsák Laciék a Golgota utcai Imádság Házában, a „Toronyban”. Dicsőítésünknek és imádásunknak a menekülthelyzet megoldása volt a főiránya. Amikor én a délutáni órákban ott jártam, folyamatosan érkeztek a testvérek (még Szlovákiából is jöttek), cserélődtek a dicsőítő csoportok. Különböző felekezetekből álltunk egységben Jézus elé, aki egyedül méltó az imádatunkra és aki egyedül tudja a megoldást a mai összekuszált és emberileg megoldhatatlannak tűnő helyzetünkben is. Mert Ő a görbe vonalakra is egyenesen ír és mert Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Megtapasztaltuk és Laci előadásában is hallhattuk, milyen ereje van a hálaadásnak és a dicsőítésnek. Fontos feladatunk, hogy mindig Isten szolgálatára álljunk, különítsük el magunkat a világtól, a kor szellemétől és átvitt értelemben őrökként menjünk fel Jeruzsálem falaira (v.ö. Iz 62,6). Tudniillik a dicsőítés helyeire, ahol a szüntelen ima akár történelmet is formáló hatalmával, Isten erejében állhatunk ellent a gonosznak. Hiszem, hogy a mai időkben Isten fel akarja rázni Egyházát a megtérés, dicsőítés és a megújult erővel végzett imádkozás és böjt által.
Úgy dicsőítsünk, hogy annak ereje elűzze a sátán angyalait és védje meg városainkat, országunkat és egész Európát! Úgy, ahogy a zsoltáros énekelte:
Mondjatok éneket Istennek,
zengjetek zsoltárt nevének,
Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik:
Úr az ő neve.
Ujjongjatok őelőtte (Zsolt. 68,5)
A dicsőítés éjszaka azokban az otthonokban folytatódott, ahol vállalták a testvérek, hogy virrasztanak Jézusért.
Az audiócsíkon hallható és a képeken látható, milyen felszabadult öröm töltött el mindenkit. Dicsőség Jézus Krisztusnak!
