Hadd legyek ott, ahol Te jársz!

Már tavaly közétek vitt a Lélek… ezért az idén is jelentkeztem. Nagyon szeretem Johannest! Áldás hallgatni átlátható, emberközeli tanításait. Általa felkap a Lélek és visz Isten felé, Isten színe elé… Megfogja a kezedet és Isten közelébe vezet. Beljebb és beljebb.
Kislányként sok tanítási szünetet töltöttem a nagymamámmal. Szeretett sétálni velünk, unokákkal. Mindennap együtt róttuk a határt, órákon át. Télben, hóban, sárban. Mindegy hogy milyen idő volt kint, mentünk. Volt hogy besétáltam a búzatáblába, kezemmel simítva a kalászokat. Mentem és énekeltem.  Sokszor csak kitalált dalokat dúdoltam valamiféle kutykurutty nyelven, amit magam se értettem, de olyan jól esett. Kiöntöttem a szívem. Aztán játszottam úgy is, hogy a terasz színpaddá változott és a fáknak énekeltem… mennyit játszottam és milyen gondtalan voltam… nem féltem senkitől.
Aztán 30 év telt el. Kiskunfélegyházán egy Ászáf kurzuson kértem Istent, adja meg nekem a nyelveken való éneket… és Ő megadta. Amikor hazaértem, egy órán keresztül a konyhában óbégattam egy dallamot, amit a Lélek adott a szívembe. Máig nem tudom, hogyan és miképpen, de egy szó alakult ki a végére: mi-se-ri-cor-di-a-e. Ez volt a szó. Aztán egy év múlva rátaláltam az imakönyvben néhány latin énekre és vadul keresni kezdtem a szót, hátha benne van és ott volt! Pontosan így: misericordiae. Könyörület, irgalom. Tehát egy évvel ezelőtt irgalomért könyörögtem anélkül, hogy tudtam volna róla. Elképesztő!
A konferencián első nap felmentem a toronyba, épp a Band-Ora fiatal csapata dicsérte az Urat… olyan áldás volt ott lenni velük! Hálás voltam azokért a a tizenéves lányokért és fiúkért… milyen jó is az Isten, hiszen még csak a szárnyukat bontogatják, de Ő már a Közelébe hívja őket! Amikor másodszor is felmentem, mert oda húzott a szívem, feljött bennem egy ima: hány millió ember él annak a foglalkozásnak, amit választott és kitölti minden idejét! Ott vannak a Forma 1-es versenyzők vagy a sakknagymesterek… focisták. Minden gondolatukat a foglalkozásuk tölti ki. Az olimpiai úszók mindennap keményen edzenek. Ott vannak a vívók a páston, az atlétikázók, tornászok hát még a több ezer foglalkozás… több millióan azt tehetik, amit akarnak.
Hát hadd tegyem én is azt, amire a szívem hív: Istent akarom imádni minden időmben. Én ezt választom és Ő méltó erre, Ő valóban méltó, hogy kitöltse életem minden percét. Hiszen az Atya imádókat keres, hadd lakhassak Házában! Jó nekem a küszöb is, csak “hadd legyek ott ahol Te jársz…”
Ezek persze szép vágyak… de a realitás az, hogy félénk vagyok és bátortalan. Valahogy le kellene győzni az emberektől való félelmet és beleállni az Úr akaratába.
Most mondta Johannes, hogy az emberektől való félelem: bálványimádás. Amikor Johannes a kenet kiáradásáért imádkozott, ittam bátorító szavait, mintha rólam szóltak volna, de szinte semmit nem éreztem. Ááááá, biztos másnak volt címezve, legyintettem magamban. Viszont másnap reggel a szentmisén valami megragadja a lelkem: meg kellene térni az Úrhoz egészen. Egy az imám a tagadó Péterrel… és végre újra béke van bennem. Teljes lényemmel imádni akartam. Ezzel telt a nap. A nap végén Frici (Kecskemétről) felment a pódiumra és nagyokat nyelt, miközben beszélt. Én elkezdtem sírni, és nem tudtam miért sírok. Aztán megszólalt a Lélek: te kis buta… hát nem erre lettél teremtve? Mikor hiszed el már végre, hogy erre lettél alkotva? Rakd össze a puzzle darabokat. Igen, minden egybevág… Ideje kilépni a hullámokra! – mondta Fricivel együtt. Én meg csak bőgtem.
Eközben Frici felhívta az emelvényre a megalakult Imaházak képviselőit, akiket támogatni lehet. Amíg ők a helyükre álltak, mellém ült egy drága testvér, akit a tavalyi Mehr óta ismerek, és azt mondja: Én téged akarlak támogatni (?!) Ilyenkor mi van? – kérdeztem magamban és csak néztem rá értetlenül. Épp annyi pénz volt a zsebemben, hogy hazautazzak. Nem kértem senkitől. Édesanyámnak se mondtam el, hogy másnapra egy vasam sincs, pedig öten vagyunk a családban. Én már régen így élek… Az, amit az a fiú mondott, úgy hangzott, mint egy prófécia. Imádó leszek. Teljes idejű imádó. Hogy hogyan, azt még nem tudom. Szinte semmit sem tudok, de akarom…                              Szendreyné Andi Neszmélyről

Találkozunk?

Vedd fel velünk a kapcsolatot!

A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.

Ezek a cookie-k szükségesek ahhoz, hogy a webhely működjön, és nem kapcsolható ki a rendszerünkben.

Az oldal működtetéséhez az alábbi technikai cookie-ek szükségesek
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Összes tiltása
Összes engedélyezése