Nagyon jó volt együtt lenni Istenre vágyó emberekkel.
Hogy nem pusztán „előétel” volt a zene, az ima a Prédikáció előtt, hanem FŐÉTEL!
Pénteken még harcoltam magammal, s sírtam egész nap, aztán világossá vált, h se jobbra, se balra nem tudok menni, mert zsákutcák. Egy út van előttem, csak ez járható.
Hogy hiszek a Hangnak, hiszek Isten szavának, ígéreteinek, bármennyire hihetetlen, nehéz. Vízenjárás.
És a hétvégén, a tanítások által megértettem, h ezen az úton jövő is van előttem.
„…hogy imádóddá és közbenjáróddá legyek” Ezen AKAROK járni! Mné
Köszönöm a lehetőséget!!!!